Nem tudom hol talállak meg,nem tudom,hogyan érhetnélek el.
Hallom hangod a szélben,a bőrömön érezlek,a szívemben és a lelkemben.Várni foglak !Adagio Minden éjszaka nélküled...,minden álmom Rólad szól,látlak és arcod érintem,elveszek az ölelésedben...mikor eljön az ideje,tudom,a karjaimban tartalak.Adagio Lehunyom a szemem,és látom,nincs szükség az imákra,olyan messzire mentem...,olyan keményen harcoltam...nincs több magyarázat...tudom ez minden...csak egy hang a zongorán...
Ha tudod hol találsz,ha tudod hogy érhetsz el,
mielőtt ez a fény elhalványul,mielőtt elfogy a hitem,légy az egyetlen Férfi,ki azt mondja:Hogy hallja a szívemet...Ki az életét adja...Ki mindig itt marad...!Ne hagyd,hogy a fény elhalványuljon,ne,ne,ne,ne,ne,ne!Ne hagyd,hogy elvesszen a hitem !Légy az a Férfi,ki azt mondja:Hisz bennem...higgy bennem !Nem hagyhatsz el !!!Adagio.
Táncoltál már valaha az esőben? Egyszer próbáld ki!A világ egyik legcsodálatosabb élményét fedezed majd fel, mely egy életre megszállottá tesz. Egyfajta extázis, ahogyan az esőcseppek megérintik az arcod, amint minden ruhadarabod elnehezül és csak pörögsz, pörögsz és rádöbbensz jó őrültnek lenni. A bőröd selymes lesz, a lelked felszabadult, mintha ezernyi lánc hullott volna le rólad.
Ha valaha megtörténik, hogy kifelé fordulsz azért, hogy bárkinek a tetszését megnyerd, tudd meg, hogy belső egyensúlyod összeomlik."
Lehetsz kicsit őrült is, de mindig légy önmagad!
Semmi sem égeti úgy a szívet, mint az üresség,
ha valamit, valakit elveszítünk, mielőtt igazán ráébrednénk,
mennyit jelentett nekünk.
HomeHomeHomeBlogmagazinHomeAlexiel-Lilith írásaiHomeEgalmonHomeE.A.M.magazin

Vendégkönyv

2012. március 11., vasárnap

Főoldal


Mit tegyek, hogy akarj engem
mit kell tennem, hogy meghallgass
mit mondok én, ha minden odavan
és a sajnálom látszik a legnehezebb szónak..
Azt hiszem,mindenki életében van egy pont,
amikor döntenie kell.
Ha rosszul dönt,nincs visszaút !!!
Sokáig azt hittem,hogy mást kell hibáztatnom azért,
ami velem történt.
A hibáktól,azt mondják,hogy az ember jobbá válik.
Ez talán valahol igaz.
De minden hiba elvesz egy darabot a lelkedből.
A hibákat nem lehet jóvátenni.
Örökké a szívedben maradnak,hogy emlékeztessenek a múltra.
Kérhetsz bocsánatot vagy elnézést,mely szívből jöhet,
de ez csupán csak egy szó.
Azt hittem,ha most megkapnám,amire várok,
hogy ne haragudjak,minden jobb lesz...
De most mégis úgy érzem,ez a szó nem fogja szívemben
elfedni a sebeket,amiket ejtettél.
Mert minden bocsánat egy újabb halál,amelyet a lelkemnek
majd át kell élnie.
Megbántottál !!!Százszor,talán ezerszer is !!!
De a legjobban talán most az fájna,ha bocsánatot kérnél.
Tudom,hogy ezzel most megölnéd a lelkemet.
Nem az fáj,hogy megbántottál,mert azt talán eltudnám felejteni.
Talán hónapok vagy évek kellenének hozzá,
vagy talán csak egy pillanat,de elfelejteném.
De a bocsánat kérésed azt jelentené,hogy amit tettél,amit mondtál,
azt valóban megtetted és őszintén,és tényleg úgy is gondoltad.
Én sem vagyok tökéletes,de próbálok úgy élni,
hogy sose kelljen másokat megbántanom.
Mert bár feloldozást adhatok, azzal,ha megbocsájtok,
de az én halott lelkem darabját már semmi nem tudja feltámasztani.
Úgy érzem nem érdemeltem meg,hogy megöld a lelkem,
mert lelkem nélkül a szívem is halott...
S halott szívem nélkül hogy éljem túl az életet...?
Döntöttem...
Tedd arcod két kezembe...én közben becsukom szemem,
úgy hallgatom,ahogy mesélsz,a holnapról nekem.
Mondj csodát és varázslatot,mesélj igaznak hitt mondatot.
Csak a valót...
csak a valót ki ne mondd !
Gondolatban a Tiéd vagyok,
engedd,hogy álmodjak Veled,higgyem,ez az életem...
Mesélj,ne vedd el a hitem !
Hazudj,igaz mesét...
igaz mesét nekem...!
s még csukva van a szemem,kezedben érzem arcomat,
könnyű leszek és él a remény...
összes vágyam Tiéd,
s enyém marad,és elkisér e csodás meséd...


Hiába vágyom amit nem lehet,
tavaszi napfényt őszi szél helyett,
mikor a szívemben csak Te élsz egyedül,
s kerül az álom,szinte menekül.
A napnyugtát nézem és találgatom,
eltud e merülni úgy a bánatom,
ahogy a vízben süllyed el a Nap...
Felsóhajt lelkem,van rá száz okom...
bár csak egyszer Tavasz lenne még,
s a tűzre lehelne,mi bennem ég,
fellobbanna talán még az a kicsi szikra...
De nem lesz már szívemben Tavasz...
s az őszből, jaj !...Elég !!!
Hiába vágyom,amit nem lehet,
szerelmedet a kínok helyett,
ha szíved örökre elhagyott,
épp csak emléked maradt itt velem...



Hatalmas csatát vív a szívem és az eszem.
Harcolnak,marják egymást szüntelen.
Percről-percre,napról-napra csak dúl a viadal.
A szívem még mindig nagyon szeret,
hiába súgja eszem: értelmetlen,ne tedd !
Zokogva felsír szívem,véres könnyeket ejtve,
de tovább harcol,nem riadva vissza semmitől sem.
Űzi maga formálta igazát kétségbe esve,
s míg létezik érzés,tovább küzd,hite nem gyengül le.
Tudja jól,érzi elmém,hogy nem szerethet,
de szívem kitart...!
mert van valaki,akit egy életen át el nem felejt...

Azt hiszem,mindenki életében van egy pont,
amikor döntenie kell.
Ha rosszul dönt,nincs visszaút !!!
Sokáig azt hittem,hogy mást kell hibáztatnom azért,
ami velem történt.
A hibáktól,azt mondják,hogy az ember jobbá válik.
Ez talán valahol igaz.
De minden hiba elvesz egy darabot a lelkedből.
A hibákat nem lehet jóvátenni.
Örökké a szívedben maradnak,hogy emlékeztessenek a múltra.
Kérhetsz bocsánatot vagy elnézést,mely szívből jöhet,
de ez csupán csak egy szó.
Azt hittem,ha most megkapnám,amire várok,
hogy ne haragudjak,minden jobb lesz...
De most mégis úgy érzem,ez a szó nem fogja szívemben
elfedni a sebeket,amiket ejtettél.
Mert minden bocsánat egy újabb halál,amelyet a lelkemnek
majd át kell élnie.
Megbántottál !!!Százszor,talán ezerszer is !!!
De a legjobban talán most az fájna,ha bocsánatot kérnél.
Tudom,hogy ezzel most megölnéd a lelkemet.
Nem az fáj,hogy megbántottál,mert azt talán eltudnám felejteni.
Talán hónapok vagy évek kellenének hozzá,
vagy talán csak egy pillanat,de elfelejteném.
De a bocsánat kérésed azt jelentené,hogy amit tettél,amit mondtál,
azt valóban megtetted és őszintén,és tényleg úgy is gondoltad.
Én sem vagyok tökéletes,de próbálok úgy élni,
hogy sose kelljen másokat megbántanom.
Mert bár feloldozást adhatok, azzal,ha megbocsájtok,
de az én halott lelkem darabját már semmi nem tudja feltámasztani.
Úgy érzem nem érdemeltem meg,hogy megöld a lelkem,
mert lelkem nélkül a szívem is halott...
S halott szívem nélkül hogy éljem túl az életet...?
Döntöttem...